Ehhez képest ha valaki Magyarországon a német állapotok miatt sóhajtozik, épp a most leghangosabban tiltakozóktól kapta mindig a gúnyos kacajt, miszerint bár lennénk mi annyira mélyen, mint ők.
Bár járna házkutatás egy O1G-ért?
(Igen – hangzik implicite a válasz, hiszen politikai reménységük „mémekért büntetőeljárást és a mémeket közlő szerkesztőségek bezárását” tartalmú programpontjának meghirdetésekor is hallgattak, mint a sír.)
Nemigen lehetne jogszabályba foglalni és a gyakorlatba átültetni, de ebben a mezőnyben részemről simán felmentést adnék annak, aki bár kap külföldről némi finanszírozást, minimum azonos mércével ítél meg más országokat –
hiszen a szuverenitás védelme valahol ott kezdődik, hogy elismerem, egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók.
Hasonlóképpen akár arról is lehetne értelmes vitát folytatni, hogy melyek azok az értékek, amelyek sértése vagy negatív színben való feltüntetése veszélyezteti az ország szuverenitását (a tervezet részletes indokolásában ide tartozik a család, az alkotmányos önazonosság, a nemzeti egység, a béke, a biztonság satöbbi). Itt mintha a törvényjavaslat csúnyán szem elől tévesztené a leggyakoribb és egyben legátfogóbb agymosó technikát: amikor valaki külföldi támogatásból, a közélet befolyásolására irányulóan azt sugallja, hogy
Magyarországon nincs jövő, hogy ez az ország élhetetlen, hogy itt esély egyszerűen nincsen.
Szuverenitás-ügyileg nem érezném túlságosan veszélyesnek, ha egy Schiffer András-kaliberű elemző egy-egy ponton (például bizonyos importtermékek tekintetében) konkrétumokkal és érvekkel vitatná Magyarország független jellegét, akár Youtube-bevételek által finanszírozva is – azzal és abban a szellemi minőségben legfeljebb vitára, jobb teljesítményre, sőt, fokozott szuverenitásra ösztönözne. Amikor azonban a Momentum az utolsókat rúgva is azt sulykolja minden tényalap nélkül, hogy
itt nincs a fiatalok számára perspektíva és jövőkép, és ezért „az ország kiürül”
(miközben épp rekordszinten az önálló háztartásban élő fiatalok aránya); amikor a Dobrev-vezette DK a Gyurcsány-vezette DK szólamait leporolva milliomodszorra is úgy kesereg, hogy „ellopták az esélyeinket, ellopták a jövőnket”; vagy amikor politikusok és hírportálok felváltva sugallják, hogy
Magyarországon az élet nehéz, külföldön viszont habkönnyű,
mert máshol bezzeg adott időpillanatban adott boltban olcsóbban kapható a kristálycukor – az efféle üzenetek mind-mind egyoldalú demagógiával rombolják a közhangulatot, hatnak ellene a személyes felelősségvállalásnak és építenek egy olyan torz Magyarország-képet, amely minden elemében a szuverenitás ellen hat.